 |
| Ők születtek a hétvégén a kezem alatt |
Nagy várakozás előzte meg ezt a hétvégét. Egyrészt idén nem jutottam el fonni, csak itthon próbálkoztam peddignáddal, másrészt az előző heti (március 15.) időjárás eléggé megrémisztett. De mellettünk voltak az égiek, arra a 2-3 napra szerencsére derült idő volt, így "megúsztam" szerencsésen az oda-vissza utat egyaránt (bár majd infarktust kaptam, mikor vasárnap hajnalban szálingózni kezdett a hó, erős szél kíséretében, de aztán feladta, és délutánra nyoma sem maradt...). Mit ad Isten, miközben e sorokat írom, szakad a hó :-( Szegény Nyuszi még a végén szánkón jön...
Megint oda vagyok, meg vissza, annyi élményt gyűjtöttem be hétvégén, meg az alkotás folyamatában! Egyre jobban beleszeretek a vesszőbe, mindig kicsit tanulok, jobban átlátom a folyamatokat, és ez fantasztikus érzés!!
Szombat reggel érkeztem meg Győrújbarátra, ahol 8kor nekiláttam a fonásnak, természetesen a mesterek támogatásával (hatalmas köszönet Évinek, Áginak, Ambrusnak, Robinak, Gábornak!!!). Éjjel fél 12ig bírták a kacsóim - napközben minimális szünetekkel -, majd pár óra pihenés után vasárnap reggel megint nekiestem, délután háromig tartott a lendület.
És most lássuk a medvét, vagyis a kosarakat :-)
1. Az alkotás folyamata
2. Hangulatfotó :-)
3. Én készítettem
 |
| Hántolt, főzött vesszőből és nyers vesszőből készült, emelt füllel |
 |
| Pörgetett aljú kosár (a fület nem én készítettem) |
Na és még egy, mert nem tudok betelni velük :-)
Természetesen mindegyik darabba beleszerettem, és ragaszkodom hozzájuk. Vajon mikor jön el az a pillanat, hogy meg tudok válni egy-egy darabtól?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése