Már egy hónapja is van talán, hogy megérkezett a peddignádam. Kibontottam, megcsodáltam, és vártam AZT a napot, amikor nekiesek, és csak fonok, fonok, fonok...
Aztán rájöttem, hogy erre várhatok, mert esélytelen, de nem baj! Ma érkezett el az én időm! Molli elaludt, és míg Emma hazaért az oviból, pont fél órám volt: elég arra, hogy kibontsam a kötegeket, beáztassam, és előkészüljek. Így is lett! A csajok 'böngésztek' (aki nem ismerné, az Óriás böngésző c. könyvet lapozgatták, Molli most tanulja, és borzasztóan élvezi, ha megtalálja a 'párját') a lépcsőn, én meg a szőnyeg közepén lelkesen belevágtam. Mármint a fonásba.
Minden ment mint a karikacsapás, egészen a szegésig. Ildikó jót kacagott volna rajtam, mikor úgy huszadjára fejtettem vissza a szegést, de csakazért is befejeztem.
Mondogattam magamaban, "kettő előtt, egy mögött, ráhajt", meg próbáltam silabizálni a könyvet is, hátha... Nos, nem lett tökéletes, de egyben van!
 |
| Hirtelen a toll akadt a kezembe, hogy érzékeltetni tudjam a méreteket |
Egy adag náddal és Mollival lebicózam anyuhoz (a nagylány úszni ment), és folytattam. Ez a kis 'szirmoska' született az udvaron, miközben a kiscsaj jót motorozott, és próbálgatta a háromkerekű járgányt. És hangyát öntött.
 |
| Kicsit zabolátlan fotó (lásd slag, galambtoll hegyek), de Molli olyan édesen tanította úszni a hangyákat, hogy meg kellett örökítenem :-) |
Persze van még hova fejlődni bőven, de boldog voltam ma délután (is)!
NEM csomagoltam vissza a peddignádat. Most már tudom, hogy fél - egy óra alatt is csodákat lehet művelni, ha a lányokat is le tudom kötni közben :-)
Nagyon klassz. Lehet, első menetben kibontom a dobozt, úgy közelebb leszek a kosárhoz:)
VálaszTörlés