Mézespuszedli, mézeskalács

Gyerekkorunkban nem nagyon volt szokás mézeskalácsot sütni otthon, mézespuszedlit viszont sokszor sütött nagymamám. Imádtam nézni, amikor beleforgatja abba a hatalmas piros vájlingba - amiben a hab volt - a kisült golyócskákat, aztán együtt rakosgattuk a nyújtófára száradni...
Mézeskalács helyett pedig úgynevezett török csemegét készítettünk anyuval, ez is egyfajta mézes tészta, amit csillag formára szaggatunk, majd csokoládéba és kókuszba forgatunk, akár a kókuszos kockát.
Anyósommal pedig belépett az életembe  a mézeskalács is! Azóta ebből a tésztából készítem a fára való mézeseket, mézeskalács házikót, karácsonyfát, mécseseket, és az adventi koszorút is, na meg persze a puszedlit! Mikor mihez van kedvünk...
Nagyon jól bevált tészta, rögtön puha, és hetekkel később is az marad!

Ha eszegetni készítem, a liszt felét búzakorpára cserélem, na ettől szerintem még fantasztikusabb a tészta állaga, egyszerűen imádom!! Ha viszont koszorúnak, házikónak készül, csak lisztet használok, az szebben megtartja a formáját, "masszívabb" tészta.

Hozzávalók:

• 3 tojás sárgája
• 1 egész tojás
• 15 dkg porcukor
• 3 ek tejföl
• 1 tojásnyi puha zsír
• 2,5 dl méz (kb. 30 dkg, én repcemézet használok)
• 2 dkg fahéj (vagy mézeskalács fűszerkeverék)
• 2 kávéskanál szódabikarbóna
• kb. 60 dkg liszt (olykor többet is felvesz a tészta, ezt érezzük a deszkára téve, szükség esetén még gyúrjunk hozzá)

A tojássárgákat, az egész tojást habosra kavarjuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tejfölt, a puha zsírt, belecsorgatjuk a mézet is, és elkeverjük. A lisztben elkeverem a szódabikarbónát és a fahéjat, és ezt már fakanállal keverem az folyékony hozzávalókhoz. Jól kidolgozom, és 12 órát (egy éjszakát) pihentetem. (Itt jegyzem meg, hogy sütöttem már pihentetés nélkül is, ekkor mindenképpen több lisztet vesz fel a tészta, és nem annyira "formatartó", mint pihentetés után, de szerintem így is megállja a helyét!)
Lisztezett deszkára borítjuk (én csak a felét szoktam először), nyújtjuk, és ízlés szerinti formákra szaggatjuk (puszedli esetén diónyi golyókat formázunk a tésztából). Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom, és 180 fokos előmelegített sütőbe teszem.
Vigyázzunk, ne süssük sötétre, mert kemény és keserű lesz! Hamar megsül.

Máz puszedli esetén:
1 tojás fehérjéhez 15 dkg porcukrot számolunk, amivel gőz felett habbá verjük, majd a kisült puszedliket ebben forgatjuk meg, és a nyújtófára szedjük száradni.

Mézeskalács díszítés:
1 tojásfehérjéhez 12-13 dkg porcukrot és 1 ek keményítőt, és 1 teáskanál ecetet/citromlevet számolunk. A porcukrot elvegyítem a keményítővel, és gőz fölött habbá verem vele a tojásfehérjét. A porcukros keveréket fokozatosan szórom bele, nem mindig kell az összes, kicsit maradjon lágy a hab. Habverés közben adom hozzá a citromlevet is.
Erősebb nejlonzacskóba kanalazok belőle, picit kivágom a sarkát, és ezzel díszítem a mézeseket. Ételfestékkel színezhetjük is. Használhatunk diót, mandulát is a díszítéshez! Az én lányaim nagyon szeretik :-)

Az adventi koszorún látható piros színt egyszerű piros folyékony ételfestékkel értem el. Kis ecsettel szépen óvatosan, vékonyan bekentem az ételfestékkel a koszorú alapot. Pár perc alatt megszáradt, és már ragaszthattam rá a díszeket, és írókáztam is.

Mézeskalács koszorú, mézeskalács gyertyatartó és mécses

Ezeket még tavaly karácsonyra készítettem. Ajándékba adtam őket, mentek tombola nyereménynek, és természetesen az óvodai és bölis csoport is kapott belőlük :-)

Adventi mézeskalács koszorú

Megsütöttük ma a lányokkal az év első mézeskalácsát, legalábbis karácsonyi hangulatban. Míg ők a kisebb sütiket díszítették, én elkészítettem az idei adventi koszorúnkat:

Fázisfotókat nem készítettem ugyan, de kis gyakorlattal rendelkező háziasszony szerintem simán el tudja készíteni :-) A tészta receptje itt érhető el.

Ez esetben a koszorúm alapja 4 nagyobb szívforma volt (kiszúró hiányában papírra megrajzoljuk a sablont, és annak segítségével kivágjuk a tésztából). Ezeket a tepsin egymás mellé tettem olyan közel, hogy érintkezzenek, így szépen összesültek! Kisebb szívecskéket, csillagot, hópelyhet is szaggathatunk, és a szívekhez illesztve azok is összesülnek :-) Ha kisült, várjuk meg, míg kihűlik teljesen, így tudjuk a legnagyobb biztonsággal - hogy ne törjön - áttenni tálcára.

A gyertyatartókat így készítettem:
két méretű pogácsaszaggatóval gyűrűket szúrtam ki a tésztából. Érdemes még nyersen hozzámérni a mécsesekhez, gyertyák méretéhez, hogy kicsit nagyobb belső átmérőt készítsünk, hogy sülés után is beleférjen a mécses.

A piros színt sima folyékony ételfestékkel értem el, kis pohárba kiöntöttem, és egy kisebb ecsettel vékonyat bekentem az alapot. Pár perc után megszárad, és lehet tovább dolgozni vele!

A gyertyatartót és az apróbb mézeseket az íróka mázával ragasztottam az alapra, és összeállítás után díszítettem ki.

Jó munkát kívánok hozzá! Öröm látni a boldogságot a gyerekek arcán, mikor az asztal közepére kerül, és meggyújtjuk a gyertyákat :-) Igazán megéri a fáradságot!